Egy rövid kis bemutatkozás...
Néhány éve foglalkozom egy barátom
hatására ilyen témával. Ez idő alatt többek hathatós
közreműködésével szert tettem olyan
relikviákra, amit saját magam, elsőre - bevallom - nem
biztos, hogy elkezdtem volna gyűjteni. Először még csak
segítségképp, a számukra kezdtem
információkat összeszedni ezekről a
történelmi relikviáról a WEB-en, majd egyre
jobban beleástam magam a témába. Azután, apránként szenvedély lett...
Addig, addig olvasgattam és gyűjtöttem az adatokat, amíg kedves ismerősök mutattak néhány érdekes és értékes darabot. Amikor az első amerikai M3-as harci kést a kezembe nyomták... na, akkor elvesztem!
Innentől az M3-as harci kések iránti érdeklődésem vitt már tovább.
Szóval, van egy kisebb gyűjteményem ezekből a gyönyörűségekből. Egy kis munka,
karbantartási és restaurálási
feladatok is hárulnak ezzel az emberre.
Viszont amikor a történelem egy ilyen darabját
tartod a kezedben (pl. azt a bizonyos 1943-as amerikai harci kést, ami nem sterilen hevert a fiókban, hanem látszik, hogy komoly történet lehet mögötte), akkor valami megérint belőle - legalábbis én így jártam.
Azért egy kis vonzódásom
még akad onnan is, hogy anno a
katonaságnál (inkább nem mondom meg, hogy a 80-as években
mikor és hol, a nagy magyar Alföldön) nem volt, nem is lehetett ilyen "eszközünk", de azért
3 hétig volt szerencsém (nekem is) a kiképzés egy része
alatt egy AK-47-es magyar gyártmányú bajonettet
"birtokolni" és "koptatni", többekkel együtt :-). A lőfegyver a magyar AK-63
típus volt, de pár lövés erejéig (a kiképzőnk külön közbenjárására)
kipróbálhattuk a Dragunovnak, SZVD-nek nevezett
gyönyörűséget is - nagyon szép és brutális darab, 700-800 méteren is! Mindenesetre elmúlt az is és azok után már csak az AMD-65-öt hurcolásztam, tisztogattam az őrszázadban, ahhoz meg nincs bajonett (nem is lehet rá rögzíteni) :-( .
Azért az a bizonyos magyar bajonett (így utólag be kell látni) elég gyenge darab volt
és ráadásul használt is, teljes bakelit
markolattal, mely a markolata végén pattogott is rendesen.
Most már tudom a nevét a fémtokjának, "acélbádog" tokkal, enyhén kopott, macskásodott
gumifeltéttel, a pengén kisebb,
nagyobb sérülésekkel. Ahhoz képest, hogy a
velem egykorú mezítlábas bakák ritkán, de inkább nem is
láthattak anno ilyent, nekem tetszett. Pláne, hogy 3 hétig azzal is aludtunk - már amikor és már ahogyan.
Tény, hogy kiképzőnk orosz
AK-47 II. generációs bajonettje sokkal jobban tetszett, mely
bakelit tokkal és a markolata végén a
fém résszel jóval masszívabb darab volt. A
pengéje is valahogy keményebb volt, vagy annak tűnt - legalábbis azon nem voltak olyan sérülések, mint a mi "fapados cuccunkon". A
gyűjteményemben ma már van ilyen. Bár én kalandosabban jutottam hozzá - nyertem, egy
amerikai web oldalon. A "szerszám" lezsírozva
érkezett, szépen becsomagolva, amerikai módra, alaposan, a külső csomagoláson pedig a felirat "Steel parts". Na de a belseje... Aki azt a bizonyos orosz, fegyvergyári
tartósító zsírt már látta
és érezte, akkor az
összetéveszthetetlen szaga után soha nem fogja
elfelejteni!
Az itteni, illetve orosz beszerzése viszont nem
is olyan egyszerű ezeknek. Egy barátom mondta, hogy az orosz
"elvtársak" nem igazán akarták, akarják a mai
napig kereskedelmi szinten eladni, vagy kisebb vagyont szeretnének kérni érte tőlünk, magyaroktól, mert
hát a nemzeti öntudat, meg az elvek, az orosz tech-nika
mindenhatósága :)
Németországból nemrég 7-8e forintnak megfelelő
pénzért meg tudta venni ő is, szó szerint
zsír állapotban, szinte korlátlan
mennyiségben. Úgy látszik a "hagyományos"
német-orosz barátság azért máig
működik, ott nem számít annyira a nagy elv!
Nem tudom, anno a "boldog '80-as"
években ki volt közületek katona és ki
emlékszik még, de az orosz "elvtársaktól" a
bajonettet nem lehetett megvenni (naná, hogy megpróbáltuk). Szinte bármit eladtak volna,
de a bajonettet, azt nem - az névre szóló volt, míg a
többi fegyver tonnában volt nyilvántartva!
Tehát 28 tonna AK karabély, 60 tonna RPG, 80 tonna
katonacsizma. :)
Szenvedélyemmé vált ezen fegyverek kutatása, történelmi alkalmazásuknak a feltárása. Amerikában hihetetlen részletességgel taglalják ezen relikviák történetét, gyártásukat, bevetésüket, alkalmazásukat - szóval mára "kult"
fegyverekké váltak, rengeteg web oldal foglalkozik velük
(listák vannak az oldalon).
Ezeken az amerikai oldalakon
nemcsak a bajonetteknek, de a tokoknak (scabbard) és egyéb késeknek is külön, elég részletes taglalása folyik, a gyártási azonosítóktól kezdve, a darabszámokig, a hiteles változatokig és típusokig. Igyekszem majd én is ezeket bemutatni az adott fegyvernél.
Olvasgatva az ottani gyűjtők és szakértők oldalait,
bennem is összeállt, hogy rendszereznem kellene a
barátok számára más egyszer összegyűjtött adataimat, a tőlük kapott bajonettjeimet, illetve ezen korszak hasonló,
általam nem birtokolt oldalfegyvereinek a kivonatát
is meg kellene írni magyarul - így szépen,
sorban, ha már más, ezt eddig nem tette meg.
Különösen azért, mivel egyik barátom precizitása olyan
szintű, hogy amiket kaptam tőle, azokról részletesen
taglalta, honnan származik az adott fegyver, mit tudni az
előéletéről, előző tulajdonosáról! Ezúton is üzenem neki, hogy akkor én sem
maradhatok szégyenben! Kössz! :))
Zoli
A *-al ellátott menüpontokat még ki kell dolgoznom, majd elkészül.